Cipősdoboz projekt!

Sziasztok! Idén is elindult a cipősdoboz projekt a rászoruló gyermekek részére. Cipősdobozba csomagolt 0-16 éves korú gyerekeknek lehet készíteni ajándékcsomagot. Ha szeretnél segíteni, hajrá! December 1-18. között várják az adományokat Budapesten. 

XO: Just Only Girl♥

OMG Srácok

Sziasztok nem tudom, hogy mennyire figyeltétek ma az Eric Saade Hungary oldalát de ma délben mi nyertünk meg a versenyt :D Nagyon köszönöm azoknak akik lájkolták illetve megosztották. Srácok hihetetlenek vagyok és köszönöm, hogy segítettek az Eric Saade Hungary csapata büszke rátok :d Lájkoljátok Magyarország HITELESÍTETT RAJONGÓI OLDALÁT https://www.facebook.com/EricSaadeHungary?fref=ts
XO: Just OnlyGirl♥

Hello♥

Sziasztok Drágák! Hogy érintett titeket a blog befejezése mert nekem hiányoztok ám nagyon nagyon nagyon de tudjátok itt van az Eric Roxy blog is http://www.ericroxy.blogspot.hu/ ez is egy jó kis történet lesz csak még több kalanddal meg izgalommal és szerelemmel, és sok sok izgis résszel. :)
De amiért ma írok nektek az az, hogy ha összefogunk HITELESÍTVE lenne Magyarország legnagyobb rajongói oldala az Eric Saade Hungary annyit tegyetek meg, hogy egy lájkot nyomtok a képre https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10151719015252116&set=a.10151719015177116.1073741826.146609397115&type=1&theater   

XO: Just Only Girl♥ 

32. fejezet BLOGZÁRÁS

Sziasztok Drágák! Hát ez a nap is elérkezett.... fogalmam sincs, hogy hogyan búcsúzzak el tőletek ezen a blogon. De itt a vége :'( olvasgassatok ha egyszer fog ez a blog hiányozni. De ne, hogy csak rossz híreket hozzak már itt nektek ezért elárulom, hogy holnap megcsinálom a következő blogomat is amihez nagyon sok ötletem van. Holnap kirakom nektek a linket ahol elérhetitek a legújabb blogom. Tehát jó olvasást és várlak titeket a következő blogomon :* ♥ 

XO: Just Only Girl 
Ez itt az utolsó Eric Mira vagyis Coming Home fejezet ..... 

 Beautiful People 

Eric szemszöge

 Reggel úgy keltem, hogy nagyon fájt a fejem.

-Eric! –bújt hozzám Mira.

-Életem! Nincs semmi baj! Kérlek nyugodj meg. –Mira csak sírt.

-Félek!

-Nincs miért! Nyugi itt biztonságban vagyunk.

-Kicsim! –simogatta Mirus a hasam.

-De jó! –csuktam be a szemem.

-Ennyire fáj?

-Igen! Nem kérek fájdalomcsillapítókat. Inkább fájjon, mint hogy téged lássalak szenvedni.

-Eric! –feküdt a mellkasomra Mira. Megpusziltam a fejét.

-Ez olyan, mit egy rossz álom. Most azonnal fel akarok ébredni. –mondta Mira.

-Elhiszem, Cicám. –öleltem szorosan magamhoz.  –Jajj, de fáj!

-Hívjak orvost?

-Nem kell Drága! Jobban leszek!

-Eric! –sírt Mira.

-Egyet kérlek Kicsim! Ne sírj!

-Apu! –futott be Melody.

-Kicsim! –fogtam meg a kezét. Erre Mira még jobban elkezdett sírni.

-Melody menj ki kicsit!

-Rendben Apuci! –puszilta meg az arcom.

-Kicsim! ?Miért sírsz?

-Nem tudom!Csak olyan szomorú vagyok! -bújt hozzám. 

-Jajj, Kicsim. –köhögtem.

-Baj van?

-Nem csak kaparta valami a torkom. –simogattam meg a hátát.

-Jól van! –feküdt a karomra.

Bejött Melody.

-Kivel jöttél Kicsim!?

-Kingával! –kint vár.

-Jaj oké.

Ránéztem Mirára aki felém fordulva aludt.

-Kicsim! –simogattam meg az arcát.

Melody felült az ágyra.

-Anyával mi van?

-Álmos, csak alszik.

-Apu mik ezek a mellkasodon? –tette oda a kezét. 

-Ezek figyelik Apu szívét.

-És az arcodon?

-Segít, hogy tudjak levegőt venni.

-Apu! –takargatott be Melody.

-Szia! –jött be Kinga.

-Szia!

-Mira, hogy van?

-Nem jól! Nagyon fáj neki! Rosszul van.

-Jaj, szegény!

Mindenki elment.

Ránéztem Mirára aki mellettem aludt a keze a hasamon pihent és Ő is teljesen hozzám volt bújva. Megláttam a szekrényen Mira gyógyszereit… nagyon sok fájdalomcsillapító volt oda téve.  Nagyon fájhatott neki.  Mind ez miattam van. Pacsi Eric egy barom vagy. A könnyeimmel küszködtem és elsírtam magam. Nem bírtam tovább tartani.  Egy orvos jött be és áttette Mirát egy másik ágyra.

-Hova viszi?

-Egy másik szobába, de önt is azonnal utána viszem.

-Ne, szeretnék vele lenni.

-Akkor ölelje át jó szorosan. Vagy hívok még egy embert aki tolja Önt is.

-Rendben.

Ketten jöttek be…. egyik Mira apukája volt.

-Eric! Mi történt?

-Lelőttek minket… -töröltem meg a szemem.

-Szeretnél valami fájdalom csillapítót?

-Nem… köszönöm.

Mira apukájának szemszöge

Eric még most is Mirára vigyázott látszott a szemén, hogy Mirát akarja csak épségben tudni nem érdekli ha vele valami történik.

-Eric…

-Igen?

-Lehet Mirát nem fogjuk tudni megmenteni nagyon rosszul van.

-Ó Istenem! Nem inkább akkor én, mint ő! Nem lehet elenne valamit tenni.

-Lehet, hogy vese kell neki, mert pont ott találták el.

-Oda adom neki az enyémet. Csak maradjon életben. –sírt.

-Eric ez egy nagyon nehéz dolog…. nem így megy és te is beteg vagy!

-Nem érdekel. –látszott az arcán, hogy nagyon rosszul viselte. –Mira! –ölelte át.  –Miért nem kel fel?

-Azért mert altatják!

-Istenem! Nem kellene élnem. Mirus! Cicám! –sírtam. –Szerelmem. –mindent csak elrontok. –Mira! Kérlek kelj fel! Ne legyen semmi bajod. Miért nem szíven találtak engem.

-Héé Eric ilyet nem mondunk.

-Hallod!

-Cicám, Szívem! –simogatta meg az arcom.

-Kicsim! –pislogtam nagyokat Mirára és az apukájára.

-Mit álmodtál.

-Hosszú! –csókoltam meg. –Hogy vagy?

-Fáj a hasam de amúgy jól és te?

-Jól Kicsim! –csuktam be a szemem. 

-Eric! –jött be egy orvos. –Nagyon rossz hírt kell közölnöm.

-Mit?

-Sajnos a golyó úgy találta el, hogy vese átültetésre van szüksége!

-Úristen. –fordultam Mira felé. Teljesen hozzá bújtam és zokogtam.

-Cshh! –ölelt át. –Eric, Kicsikém… túl leszünk ezen is.

-Nem hiszem el Kicsim…. annyi minden megakartam még tenni.

-Meg fogod tenni Kicsim.

-Hiányozni fogtok. –mondtam.

-Eric,  kérem forduljon a hátára. –fogta meg egy nővér a karom.

-Rendben.  –nyújtottam ki a lábam és bekötöttek egy infúziót.

Mira felült és az arcomat simogatta.

Megengedték neki, hogy felöltözzön és elmenjen szólni mindenkinek.

Este Mirus a széken ült és a kezemet cirógatta.

-Mira, meg kellett volna halnom, semmi keresni valóm itt. Ne haragudj!

-Eric! Fogd be! Elegem van, hogy mindig depi vagy! –vágta a földhöz az egyik poharat. –Neked élned kell! 

-De! –sírtam.

-Nem érdekel! Ha ennyire ezt akarod, akkor tied a választás! –ment volna ki az ajtón.

-Mira! Kérlek, maradj itt velem! Nem bírnám ki!

-Rendben! –ült vissza.  Megpuszilta a homlokomat. Hihetetlen Mira már haza mehet. Csendes volt minden amikor egyszerre mindenki bejött az ajtón még Molly is haza utazott Amerikából.  Anyunak Mira átadta a helyét. Tone sírva ölelt át. A Alex aggódva nézett rám ahogy Edin és Tomas meg Oscar és Linda is. Mimi, Lucy, Zayn, Kinga, Emma, Stella, Jessy, Molly könnyes szemmel nézett rám. Anyu és Apu mellém álltak Mira szülei meg könnyes szemmel ölelték át Mirát aki zokogott.

-Kisfiam! –sírt Anya.

-Nem hiszem el, hogy ez van Eric! –ült le mellém Mira.  –Kiderítem, hogy mi történt! –futott ki.

Rögtön utána bejött egy orvos, hogy 30 perc és műtenek.

Mira szemszöge

Kirohantam a szobából és felvettem egy orvosi köpenyt. Lehet, hogy nagy bajban leszek de megmentem Ericet.

Tudtam, hogy Nagypapám is ebben a kórházban dolgozik gyorsan megkerestem és lejött nekem segíteni.

-Szia! –rohant oda.

-Szia, gyere segíts! –rohantunk le a földszintre.

-Mi történt?

-Ericet és engem is meglőttek és azt mondják, hogy Ericnek veseátültetésre van szüksége, pedig nem azon az oldalon találta el.

-Értem! Tudsz vért venni?  -kérdezte.

-Igen, de miért?

-Menj vegyél vért Erictől.

-Én?

-Igen, gyerünk!

-Oké! –szaladtam el. 

Bementem Erichez.

-Jó napot!

-Jó napot!

Odamentem Erichez. Egyik karjából vért vettem… rám se nézett csak a másik kezével könnyes szemét törölgette. Próbáltam kevés fájdalmat okozni neki.

-Kicsim, még 25 perc van a műtétig! –mondta Eric anyuja.

Gyorsan kész lettem és ahogy kiléptem az ajtón rohantam.

-20perc múlva műtik Ericet. –estem be az ajtón.

-Akkor van dolgunk.

15 perccel később

-Már csak 5 perc van!

-Kész! Itt van vidd! –nyomta a kezembe az eredményt.

Ledobtam az orvosi cuccokat és rohantam.

Eric szemszöge

A műtőbe toltak. Nagyon féltem mindenkitől elköszöntem, csak Mirámtól nem.

-Eric most elaltatjuk!

-Állj! –rohant be Mira.

-Nem jöhet be!

Mira szemszöge

-De Ericnek nem kell műtét. Nem Ő az a Eric akit műteni kell.

-Hogy érti?

-Itt van! –nyomtam a kezébe egy papírt.

-Mira! –nyújtotta Eric felém a kezét.

-Itt vagyok!

Pár nap múlva hazaengedték.

Otthon

Eric egész este csókolgatott és ölelgetett.

-Köszönöm Kicsim! –ölelt át.

-Gyere menjünk aludni.

-Vagy! –ültetett fel az asztalra.

-Eric! Mit csinálsz?

-Ez nem kell rád! –húzta le a ruhám cipzárját.

-Eric! –öleltem meg és a hátán húzogattam a körmeimet.

-Kicsim! –döntött hátra. –Itt vagy fönt?

-Fönt!

-Okéé!  -emelt fel.

Felvitt a lépcsőn és óvatosan lefektetett az ágyra. Eric pólóját szétszakítottam.

-Bocsi! –néztem két gyönyörű barna szemébe.

-Nem baj! Majd lesz új.

…

Eric mellkasára feküdtem és a hátamat simogatta.

-Aludjunk! –mondtam.

-Oké! Jó éjszakát Életem!

-Neked is Életem.

Eric szemszöge

Amikor felkeltem Mirus nem volt mellettem. A párnáján egy mosolygós cetli volt. Jó reggelt Kicsim!

Elmentem bevásárolni, majd jövök.  J ♥

Puszi Mira :*                

A cetlivel a kezembe visszadőltem az ágyba. Miért nem tud megvárni soha? Miért akar nekem ez a lány mindig jót? Nem érdemlem meg! Kimásztam az ágyból. Basszus még most is fájt minden lépés. A nappaliba megláttam az esküvői képet. Amin éppen először ölelem át, úgy Mirát mint a feleségemet. De boldogok voltunk. Én már nem vagyok az, félek, hogy mikor veszítem el Mirát, mert ezt már nem lehet sokáig csinálni. Tönkre megyünk Mira egy csomót öregedett mellettem… Jobb volt minden mielőtt rámásztam. Miért rontottam el az életét?? Utálom magam.

Mira szemszöge

Elmenetem bevásárolni. Hatalmas csomagokkal mentem. Rossz volt egyedül elmenni, de Ericet nem akartam terhelni így is sok pihenésre volt szüksége. Egy parkon kellett keresztül jönnöm. Nagyon félek. Magas sarkúban nem a legjobb ötlet itt sétálgatni mivel elestem.

-Basszus néztem hátra! –de nem volt semmi se a hátam mögött. Kezdtem félni. Valaki felkapott és egy kocsiba rakott  be.

-Engedj el! –ordítottam.

-Ne aggódj! –nézett hátra.

Egy sötét házhoz mentünk.  Csak sírtam. Ericet akarom!  Bevezetett egy sötét szobába és bezárt.

Eric szemszöge

Mira még este se ért haza. Megértem piheni akar egy napot… bár egy ilyen alakkal én se bújnék össze. Leoltottam a villanyt és hirtelen rossz érzés fogott el… Bebújtam az ágyba… de rég volt, hogy egyedül aludtam el. Betakartam magam és már el is aludtam nagyon megviselt a kórház engem.

Amikor reggel felkeltem még Mira mindig nem volt otthon. Ezért elmentem a rendőrségre és bejenletést tettem.

-Jó napot! Bejelentés tenni eltűnt a feleségem.

-Jó napot! Mi a hölgy neve?

-Mirabella Higgs!

-Értem. Mikor született?

-1993. Július.4.

-Hány órája nincs meg?

-24órája!

-Értem! Mindent felvettünk!

-Nem tudja felhívni?

-De. –elővettem a telefont és felhívtam Mirát.

-Hallo! –szólt bele egy ismeretlen hang.

-Ez nem Mira! –tátogtam.

-Beszéltesse letudjuk nyomozni.

-Magánnál van a feleségem?

-Igen! Itt van! Nagyon szépen teljesít az ágyban.

-Mit csináltál vele?

-Hát amit te nem!

-Okéé meg van! –mutatták.

-Kapd be! –vágtam le a telefont.

-Hol van? –kérdeztem.

-Jöjjön velünk!

Beültünk a kocsiba és mentünk Miráért.

-Itt vagyunk! -álltak meg.

Kiszálltam a kocsiból és berohantam.  Mira megvolt kötözve és meztelen volt, ahogy a fogva tartója rámászott… egyből fellöktem a pasit.

-Ha egy újjal is hozzá nyúltál hallott vagy! –ordítottam. 

-Eric? –nézett rám.

-Nick? Rohadj meg!

-Uram szálljon le róla!

-Rendben.  –amikor felálltam Mira már bevolt takargatva.

-Kicsim! –ültem oda mellé. –Jól vagy? Csinált veled valamit?

-Pont időben jöttél. –ölelt át.

-Jaj Szívem! Gyere! –emeltem fel.

-Eric a ruháim!

-Nem kellenek majd veszek újakat neked.

-Rendben!

Mirát a kezembe vittem ki.

-Elviszlek egy orvoshoz, hogy megnézzen.

-Oké! –egyezett bele Mira. –Már csak egy hatalmas lángcsóva kéne mögéd és igazi akció film lenne.

-Hahaha NEM! –csókoltam meg Mirát.

Elvittem orvoshoz, ahol megállapították, hogy semmi baja.

Otthon befektettem az ágyba és egész este Mirát csókolgattam.

-Szeretlek Mira! –csókoltam meg.

-Én is! –ölelt át.

Lefeküdtünk Mira teljesen hozzám bújva aludt el.

2 nappal később

Felkérést kaptunk az egyik műsorban, hogy énekeljünk.

-Jó reggelt Édesem! –keltegettem Mirát.

-Neked is!

Felöltöztünk és elindultunk.

A Private Emotion című számot énekeltük. 

 

Végig Mirára gondoltam. Amikor feljött a színpadra rámosolyogtam. Még ennyi év után is szerettem ezt a lányt. Oda mentem hozzá és magamhoz öleltem… elkezdtünk keringőzni. Miután megtapsoltak minket megfogtam Mira kezét és oda húztam magamhoz. A homlokára nyomtam egy puszit és utána megcsókoltam.

 -Szeretlek Kicsim! -öleltem át Ő pedig a mellkasomnak döntötte az arcát.

Eric szemszöge.

-Hát Srácok így jártam Anyátokkal! –mondtam a gyerekeknek akik végig figyelmesen hallgatták, hogy ismertem meg Mirát.

-Jaj Apu, Anyu nagyon szép volt!

-Most is az, még csak 30éves. Györönyű!

-De én csúnya vagyok! –mondta Melody.

-Ha  én így néznék ki én is ezt érezném! –öletem át.

-Jaj Apu!

-Csak viccelek!

-Jöttök kajálni? –jött fel Mira a legkisebb Szépségemmel a kezében.

-Jaj, jösz Apucihoz. –vettem ki a kezéből Diana-t. 

Szép az élet, de élni tudni kell. Az élet egy harc, s benne győzni kell.

 

 

31. fejezet

Sziasztok♥! Mivel hétvégén elfoglalt leszek ezért ma hozom nektek a 2. fejezetet. Huhh Srácok ha tudnátok mennyi mindenen gondolkodtam a blogban kapcsolatban. Olyat is gondoltam, hogy abba hagyom mert nincs ötletem. Aztán másnap rájöttem, hogy miért is akarom abba hagyni hiszen van még 2 évadom számotokra és még egy sztorim. Szóval sajnos vagy nem sajnos egy ideig még hozom nektek a fejezeteket. Akik nézik az idézetes blogomat is azoktól ezer bocsánat szombat este jönnek az újak és sok mindent kirakok oda is. 
Már megint nem tudom abba hagyni a bevezető írását de muszáj lesz mert még holnap reggel is ezt írnám.... 
Jó olvasást! ♥ 
XO: Just Only Girl♥ 

A Játék Neve Halál 

Eric szemszöge /Reggel/

Nagyon fájt a hasam. Megmozdulni se tudtam.  

-Hé! Srác! Gyere ki! –nyúltak fel hozzám.

-Hagyatok már! –fordultam befele.

-A bárányok hallgatnak, mert a farkasok a menőbbek. –mondták.

-Fogjátok már be! –töröltem meg a szemem.

Nagyon hiányzott Mira ilyenkor mindig hozz fel nekem teát és szeretget engem de most egyedül vagyok. Nem lehet könnyen bántani, ha valaki van mellettem de most törékeny vagyok.

Hol van bárki is aki segítene egy ilyen szerencsétlenek, mint én.

-Eric! –szedtek le az ágyról és a kezemet megbilincselték, úgy kellett ülnöm a lenti ágyon közben mindenki kiment a cellából. Nagyon féltem, hogy mit fognak csinálni. Csendes volt minden.

De kiderült, hogy csak a többieket ellenőrizték.

-Hé! –jöttek vissza. –Állj fel! –húztak fel.

-Mit csináltam?

-Ide jösz… egy nap itt vagy és miattad buktak le egy csomóan. –pofozott meg.

-Nem én erről nem tehetek. Nem tudom miért volt!

-Rohadj meg! –ordították.

-Nem!

Elkezdtek verni …. inkább hagytam magam.  Becsuktam a szemem és elképzeltem Mirát ahogy fogja a kezem.

-Hé! –jöttek oda az őrök. –Eric, jól van?

-Nem! –húztam össze magam.

Véresen koszosan és megalázva feküdtem ott.  Feltettek egy ágyra és elvittek onnan.

-Eric, kit hívjunk fel?

-Senkim nincs! –sírtam el magam.

-Bevisszük a  kórházba.

-Nem kell!

Mira szemszöge

Felhívtak a rendőrségről, hogy azonnal menjek be. Felhívtam Alexet aki azonnal bevitt. Gyorsan bementem.  Erichez vezetek, aki egy ágyon feküdt.  

-Mira! –nézett fel.

-Itt vagyok Babám! –pusziltam meg a homlokát.

-Kicsim! –sírtam el magam.

-Nincs semmi baj! Kik verték meg! –kérdeztem az őröket.

-Nem mondhatjuk el!

-Mondják el különben kirúgathatom magukat.

-Jól van jöjjön! –elmentünk ahhoz a cellához ahol Eric volt.

-Hé! –mentem be. –Mit képzeltek? Megvertek egy énekest! Gondolkodatok már…… nem mindenki hatalmas izmokkal jön ide jó és most volt először is utoljára itt és sokkal jobb nálatok! –mentem ki. –Hol van a bíró? –kérdeztem az őröket.

-Jöjjön! –indultak el.

Elvezetek a bíróhoz.

-Jó napot! –mentem be.

-Jó napot!

-Engedje el Eric Saade-t!

-Nem tehetem!

-Nem teheti! Ártatlan nem csinált semmit!  Hihetetlen, hogy ennyi ésszel mászkálnak szabadon emberek.

-Jó tudja mit?  Szabad a férje!

-Köszönöm! –mentem ki.

Erickel mentem ki az ajtón.

-Szerelmem! –öleltem át.

-Kicsim, gyere menjünk haza! –mondta.

-Rendben!

Eric szüleihez mentünk ahol a gyerekek voltak.

-Anyu, Apu! –szaladt oda Melody.

-Apa, hol voltál ilyen sokáig? –kérdezte.

-Nagyon őszinte leszek Kicsim! –gyere be velem a szobádba.

Eric szemszöge

Melodyval bement egy szobába.

-Kicsim! Az van, hogy Apu börtönbe került, mert az állították, hogy bántottam Anyut.

-Apa! –ölelt át.

-Nyugi nincs semmi baj Kicsim!

-Apu! Miért hitték ezt?

-Azért, mert Anyut véletlenül elütöttem és azt hitték, hogy direkt csináltam.

-Ja értem.

Kimentünk a szobából.

-Anyu? Mira hol van?

-Fent van a szobádban!

-Köszi! –felmentem hozzá.

-Eric! Itt vagyok! –szólt ki a szobámból.

-Jövök! –mentem be hozzá.

-Szia! –ölelt át.

-Szia! Kicsim!

-Szeretlek Eric.

-Én is Szívem, nagyon!

-Gyere itt a kedvenc filmed! –indította el.

Lefeküdtünk. Mirához bújva feküdtem.

-Kicsim! Alszunk? –kérdeztem.

-Igen! Aludhatunk! –lekapcsolta tvét és átölelt.

-Kicsim! –csókoltam meg.

Mirához bújva aludtam el.

Gyorsan mentem a kocsimmal nem néztem szét csak mentem. Valaki lelépet az útra túl gyorsan mentem nem tudtam meg állni. Kicsaptam az ajtót és az autó elé szaladtam.

-Mirám! –öleltem át vérző szerelmemet. –Kicsim, Istenem! Mit tettem?

Mira nem lélegzett. Zokogtam Mirát megöltem….. nem hiszem el.

-Kicsim! –fogta meg valaki a kezem.  –Eric ébresztő! –húzott fel.

-Mira! –öleltem át.

-Visszaalszunk? –kérdezte.

-Persze!

Mirát átöleltem.

Reggel  

Mira keltet fel, hogy menjek el boltba, mert neki más dolga van. Elindultam a boltba, de csak az első sarokig jutottam.  Leültem és elkezdtem gondolkodni, hogy az lesz a legjobb ha öngyilkos leszek. Eddig csak bántottam… nem tudom, hogy tudod nekem meg bocsájtani nekem… rossz apa és férj vagyok. Kinéztem és láttam, hogy nagyon gyorsan jön egy kocsi …. már kész voltam, hogy elé ugrok, de egy kéz megfogta a kezem….

-Eric… mit csinálsz? –kérdezte Mira.

-Kicsim! –estem a térdemre. –Nem akarok élni!

-És miért! –ült le mellém.

-Bántottalak mindig… mást nem is tettem… minek értem túl amikor Aksel megakart ölni…. jobb lett volna ha meghalok….. akkor nem okoztam volna ennyi fájdalmat.

-Állj le! De hogy is Kicsim…. úgy szeretlek ahogy vagy! Nincs semmi baj! Gyere menjünk haza pihenjünk egyet és utána menjünk ki a játszó térre.

-Rendben.

Haza mentünk és én egy picit lefeküdtem aludni. 

Mira szemszöge

Eric mellé ültem amikor ébredezni kezdet.

-Kicsim! –cirógattam meg az arcát.

-Mirus! Annyira sajnálom! Ne haragudj rám! Bocsáss meg!

-Eric… nincs semmi baj! Hidd már el, hogy nem tudok rád haragudni Baby!

-De Mira…

-Kicsim hallod! Gyere menjünk aludni!

Felmentünk Eric csókolgatott meg cirógatott.

-Szeretlek! Jó éjt!

-Neked is Kicsim! –feküdtem a mellkasára.

Másnap

Elmentünk együtt bevásárolgatni, mert hazamegyünk. Szeretnénk végre otthon lenni. Végig Eric kezét fogtam.

-Szeretlek Kicsim! –mentünk be az ajtón.

-Megyek lepakolom a cuccokat. –mondtam.

-Okés!

Ahogy beértem a konyhába oda léptem a mosogatóhoz ahol egy fejet találtam.

Eric szemszöge

Boldog voltam nagyon, hogy Mira megbocsájtott nekem.

-Eric! Gyere! –sikított.

-Igen, Baby! –rohantam oda.

-Egy fej van a mosogatóban. –bújt hozzám.

-Hívom a rendőrséget. 

-Itt van egy levél is!

-Olvassuk el.  

Mirát akarta bántani, de úgy,hogy engem intézz el és a barátait.

-Eric! –bújt hozzám sírva.

 –Ne aggódj Szívem! –emeltem fel.

-Eric!

 -Miruskám, szerelmem nem lesz semmi baj!

Elmentünk egy szállodába. A rendőrük egész éjjel a házunkba nyomoztak.

Este hatalmas vihar volt.

Mira szemszöge

-Ne aggódj Baby! Nem lesz semmi baj.

-Béjbi! –öleltem át.

-Gyere feküdjünk le. –mászott be Eric az ágyba.

-Eric valami furcsát láttam a szekrénynél.

-Csak egy faág! –ölelt át.

-Oké! –feküdtem mellé.

Jó éjt! –bújtam Erichez.

-Neked is Kicsim!

Éjszaka fura zajokat hallottam, nem bírtam aludni ezért Eric arcát figyeltem nem volt nyugodt. Valaki megfogott és kihúzott az ágyból.

-Eric! –ordítottam.

-Kicsim! –ült fel az ágyon.

-Szép jó álmokat! –tartotta Eric szívéhez a fegyvert.

-Mit akar? –kérdeztem sírva.

-Azt hogy az enyém legyél.

-Nem! –ordítottam.

-Hát akkor… -lépett  elém.

Eric szemszöge

Mira a falnak dőlve állt. 

-Készülj! –tartotta rá a fegyvert. -3…2…1 –elsült a fegyver. Mira elé ugrottam, hogy inkább engem találjon el, mint őt.

-Eric! –fogta meg Mira kezem. –Kicsm! –ült le mellém.

-Nincs semmi baj! –töröltem le a könnyeit. –Mira nem kapok levegőt!

-Kicsim! –sírt Mira.

-Hívd …. a mentőket…! –csuktam be a szemem.

Mira felállt, hogy telefonáljon, de őt is lelőtték.

-Kicsim! –csúsztam oda hozzá.

-Eric! –fogta meg sírva a kezem.

-Nincs semmi baj! –nyomtam rá a kezem a hasára.

-Eric! –sírt Mira keservesen.

-Kicsim! Ne sírj Baby! Cicám!

Megérkeztek a mentők.

-Uram! Kérem először Mirát lássák el. –húztam fel a lábam.

-Rendben.

-Istenem, Kicsim! –néztem rá.

Felraktak egy ágyra.

3 órával később

A gépek csipogására keltem fel. Szétnéztem és láttam, hogy Mira mellettem fekszik. A karomra volt fektetve.  Megpusziltam a fejét.

-Cicám! Szívem! –puszilgattam meg.

-Eric! –nézett fel.

-Kicsikém! –szorítottam magamhoz.

-Olyan szomjas vagyok.

Ha szomjasak lesztek tea van benne /Doki

-Tessék Kicsim! –vettem le a mellettem lévő asztalról. 

-Segítesz?

-Persze! –tartottam oda a szájához.

-Köszönöm! –ivott egy keveset és utána én is ittam.

Letettem a csészét.

-Eric álmos vagyok!

-Én is Kicsim! Aludjunk.

-Oké!

Mirus picit feljebb csúszott a hasára tettem a kezem és úgy aludtunk el.

-Szeretlek Mirus! –néztem őt miközben a mellkasomhoz bújva alszik.

Lekapcsoltam a villanyt és aludtam én is. Vagyis megpróbáltam nagyon fájt a lövés helye. A legrosszabb az volt, hogy nem tudtam meg védeni Mirát. Nagyon fájhatott neki minden. Becsuktam a szemem és elaludtam a fájdalom csillapítók és a nyugtatók miatt.